Árnyék A Falon

Edda · Nekem nem kell más [1999]

Én, én vagyok az egyetlen

Akivel ha beszéltem

Mindig õszinte volt



És reggel, ha megláttam a tükörben

Ott volt, ha akartam, ha nem

Szembejött az életem



Nézd, az az árnyék, hogyha nem is nézel rá

Veled él mindig, nélküle soha nem léphetsz tovább

(Nem is léphetsz rajta át, sosem léphetsz át)



Sok gyõzelem és sok kudarc

Amivel ha van erõd, mégis

Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd

Ezer év... talán elég...



Nehéz, hisz minden bizonytalan

És velem együtt oly sokan

Keressük, hol a kiút



Nézd, álmodni sem merünk már

Valaki elõl futottál

A szíved vadul kalapál



Nézd, az az árnyék, hogyha nem is nézel rá

Veled él mindig, nélküle soha nem léphetsz tovább

(Nem is léphetsz rajta át, sosem léphetsz át)



Sok gyõzelem és sok kudarc

Amivel ha van erõd, mégis

Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd



Körberajzolt árnyékképem

Szomorúan néz rám a falról

Együtt megyünk végig az úton már



(Nem is léphetsz rajta át, sosem léphetsz át)



Sok gyõzelem és sok kudarc

Amivel ha van erõd, mégis

Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd



Körberajzolt árnyékképem

Szomorúan néz rám a falról

Együtt megyünk végig az úton már



Sok gyõzelem és sok kudarc

Amivel ha van erõd, mégis

Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd



Körberajzolt árnyékképem

Szomorúan néz rám a falról

Együtt megyünk végig az úton már

Talán... az elég talán...