Az Enyém Is Volt

Léket kapott közös ügyünk,

Keményen alánk vágott a sors.

Békében elválni, ez is valami?!

Élet a végére ennyit hagyott.

Elvtárs társak emlékezve,

Küzdöttünk mi eleget,

Bárhol vagytok, azt kívánom:

Óvjon az Ég titeket!



Õrült roham a zártosztályon:

Föl vagy le? - Ki dönti el?

Együtt rohantunk idáig,

Ki eddig köszönt, ma nem ismer.

Persze, ha hagyom, a rávaló

Meglenne most vastagon,

De vágyom, csak akarom az újat,

De tegnap után más legyen a holnap!



Az enyém is volt, és meg néhány arcé,

Azok az évek 80 körül,

Gyönyörû évek! Tisztán látok mindent,

Érzem, hogy veletek újra sikerül!