Egek Felé Kiáltottam

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap,

Soha nem aludtam át, éjszakáimat.

Hínárszálak húztak le a mélybe,

Önmagam állítottam félre.

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak,

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak,

A lenyugvó nap mindig máshol ért,

Ezer színével borult rám az éj.



Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak,

Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak.



Életemben sok mindent megpróbáltam,

Külvárosok elõttem, utánam.

Az egek felé kiáltottam,

Rosszat soha nem akartam.