Elhagyom A Várost (Edda Blues)

Magányosan állok egy sötét udvaron

Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog

Sorra kidõlt padok közt lépkedek

Kevés a hely, ahova léphetek.



A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,

Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok,

A régi téren talán vár még valaki,

Vele jó lesz egy cigit megosztani.



Ref.:

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom

A várost, ahol élek.

Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,

Igen, holnap, holnap indulok.



Talán csak megszokásból indultam tovább,

Mereven bámultam a házak ablakát,

A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás

Az egész egy furcsa látomás



Aztán csend, és újra csend,

A sárga Hold álmosan figyel.

Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt,

Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt.



Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,

Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!