Érdem

Végre nem érdem ma már a 'nincs'

Lassan eltûnik az az idõ

Mikor az okosból kevés van

S a hülye már felejthetõ



Feszült célként felragyognak

Sok hamisvágy, rendjel

Összefüggést nem találok

A végsõ nagy renddel



Összecsapjuk fáradt tenyerünket

Reménysugár ha villan földön és égen



De lehet még, hölgyek és urak

Választani még mindig lehet

Vannak még bizonyos ki nem adott

Külvitorlás helyek



A túl kemény gerinc nem jó partner

Önmagát besúgja

Bukott ügyek elmaradnak

Az idõ kemény rosta



Összecsapjuk fáradt tenyerünket

Reménysugár ha villan földön és égen



Oh, te egyszerû vendég

Az ajtóm mindig nyitva áll

Oh, te egyszerû vendég

Az asztalom mindig terítve vár

Oh, te egyszerû vendég

Az ajtóm mindig nyitva áll

Oh, te egyszerû vendég...



Leomló legenda, mégis fáj

Hisz vele éltünk, itt volt, létezett

Örülni nem tudok pusztulásán

A szegény ezerszer nyerhetett



Összecsapjuk fáradt tenyerünket

Reménysugár ha villan földön és égen



Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)

Az ajtóm mindig nyitva áll

Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)

Az asztalom mindig terítve vár

Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)

Az ajtóm mindig nyitva áll

Oh, te egyszerû vendég...



Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)

Az ajtóm mindig nyitva áll

Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)

Az asztalom mindig terítve vár

Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)

Az ajtóm mindig nyitva áll

Oh, te egyszerû vendég...