Ha Feladod Az Álmaid
Edda · Az Edda Két Arca [1993]
A lelkemben hûség a vallás,
De oly nehéz minden hétköznapon
A kísértések tengerében élek,
Tiszta, igaz szót csak tõled kapok,Így élek.
A szobám falán képek, régi képek,
Az egyiken még apám fogja anyám kezét,
A másik képen már nincs mosoly,
Kevesebben vagyunk, elteltek az évek.
Miért rohansz valami után?
Ott képzeled a távolban a boldogságot megtalálni.
Miért rohansz valaki után?
Ott képzeled a távolban, hogy mellette állsz.
Ha feladod az álmaid, meghalsz, élve halsz meg,
De boldogságot vagy szép halált
Csak e föld adhat neked.
Az új nemzedék arcán remény csillog,
De minden régi hír egy nagy megpróbáltatás.
Megbecsülni a földi néhány percet
Nagy dolog lenne ez, tisztelt emberiség!
A jövõ távolba tûnik, és kevés a megoldás,
Hát figyelj, figyelj rám!
De oly nehéz minden hétköznapon
A kísértések tengerében élek,
Tiszta, igaz szót csak tõled kapok,Így élek.
A szobám falán képek, régi képek,
Az egyiken még apám fogja anyám kezét,
A másik képen már nincs mosoly,
Kevesebben vagyunk, elteltek az évek.
Miért rohansz valami után?
Ott képzeled a távolban a boldogságot megtalálni.
Miért rohansz valaki után?
Ott képzeled a távolban, hogy mellette állsz.
Ha feladod az álmaid, meghalsz, élve halsz meg,
De boldogságot vagy szép halált
Csak e föld adhat neked.
Az új nemzedék arcán remény csillog,
De minden régi hír egy nagy megpróbáltatás.
Megbecsülni a földi néhány percet
Nagy dolog lenne ez, tisztelt emberiség!
A jövõ távolba tûnik, és kevés a megoldás,
Hát figyelj, figyelj rám!