Lelkünkbõl

A gyertya szépen lángol,

Nem fújja már a bántó szél.



A viasztest elolvadt,

Valahol új életre kél.

A Föld már elengedte,

Az égen egy csillag ragyog.



Szelíden kérik Õt,

S Õ játszik egy égi dallamot.



Eggyé forrt kéz a húrral,

És már egy új ütembe kezd.

Lassúbb és csöndesen szól,

Úgy üzeni: megérkezett.



Lelkünkbõl szól ez a dal.

Örökre velünk maradsz,

Õrizzük mosolyodat.



Vihar kiált kegyetlen,

Elválaszt zord idõk keze.



Az ész hazug; ne engedd,

Ne, hogy a reményt elvegye!



A Föld már elengedte,

Az égen egy csillag ragyog.



Szelíden kérik Õk,

S Õ játszik egy égi dallamot.

Minden üvöltve lázad,

Hol van az elrabolt hitünk?

A lelked halhatatlan,

De a fájdalom velünk



Lelkünkbõl szól ez a dal.

Örökre velünk maradsz,

Õrizzük mosolyodat.