Nostradamus

Edda · Szélvihar [1991]

Fények suhannak az égbolton át

Megbabonázva és rettegve, meredten állunk

A választ keressünk a könyvek között

Az emberi tudás gõgje mögött, de üres minden



A halotti lepel már elporladt rég

A jövõbelátó a sírból üzent nekünk

A kezdettõl kapott könyörületet

Eljátszották az évezredek, már nincsen



Az utolsó nagy robbanás

Aztán a végsõ pusztulás

Nem lesz már kérdezõ

Se válasz, vége



Akarjunk boldog, szép jövõt

A hit majd ad hozzá erõt

Teremtsünk új világot

Újra, újra, újra



Emberbõrbe bújt farkasok

A sátán arca felragyog, itt van újra

A vér szaga megint érezhetõ

És belélegzi a következõ nemzedék is



Az éles kés már rég megkopott

A gõgös nap is felzokog, nincs már fénye

A kezdettõl kapott könyörületet

Eljátszották az évezredek, már nincsen



Az utolsó nagy robbanás

Aztán a végsõ pusztulás

Nem lesz már kérdezõ

Se válasz, vége



Akarjunk boldog, szép jövõt

A hit majd ad hozzá erõt

Teremtsünk új világot

Újra, újra, újra



Az utolsó nagy robbanás

Az utolsó nagy robbanás

Aztán a végsõ pusztulás

Nem lesz már kérdezõ

Se válasz, vége



Akarjunk boldog, szép jövõt

A hit majd ad hozzá erõt

Teremtsünk új világot

Újra, újra



Az utolsó nagy robbanás

Aztán a végsõ pusztulás

Nem lesz már kérdezõ

Se válasz, vége



Akarjunk boldog, szép jövõt

A hit majd ad hozzá erõt

Teremtsünk új világot

Újra, újra