Egek Felé Kiáltottam
Edda · Viszlát Edda! (koncert) [1984]
Soha nem aludtam át, éjszakáimat.
Hínárszálak húztak le a mélybe,
Önmagam állítottam félre.
Zárt ajtókat nyitottam ki másnak,
Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak,
A lenyugvó nap mindig máshol ért,
Ezer színével borult rám az éj.
Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak,
Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak.
Életemben sok mindent megpróbáltam,
Külvárosok elõttem, utánam.
Az egek felé kiáltottam,
Rosszat soha nem akartam.
Egek Felé Kiáltottam
Edda remains a defining figure in Hungarian pop and rock, celebrated for her distinctive vocal style and enduring presence in the music industry. This track, recorded for the 1984 live album Viszlát Edda! (koncert), captures the energy of her performance during a significant period of her career. The song reflects the emotional depth and theatricality often found in her discography, showcasing her ability to connect with audiences through powerful delivery. As part of a broader body of work that spans decades, this recording stands as a testament to her influence on Hungarian popular music. Fans and critics alike recognize her contributions to the genre, noting how her live performances often elevated the material beyond studio recordings. This piece continues to resonate within her catalogue, representing a moment of artistic expression that defined an era.